II. Mozdulj velünk Kisbárkány!

2019.09.29

Idén is sportolunk!

Közel 600!!! esemény közül válogathattok kedvetekre a

logó alatt!

Idén is sikerült csatlakoznunk az Európai Sporthéthez, immáron második éve mozgatjuk meg ez alkalommal magunkat. A hollókői túra jó kis mókának ígérkezett. Tiszta időben a bedepusztai tetőről már látszik a vár. Mindannyian voltunk már a világörökség részét képező ófaluban valahogyan, van aki gyalogosan, mások motorkerékpárral, én személy szerint legalább húsz éve már, édesapám által bütykölt munkagéppel, természetesen mezőgazdasági földúton közlekedve. Hollókő légvonalban alig 10 km, autóúton pedig közel 40 km.

A találkozó Kisbárkány kapujában, a Falutörténeti Emlékparkban volt. Itt olvashatjuk őseink fogadalomtételét, hogy miért is ünnepeljük minden évben Havas Boldogasszony ünnepét.

A Rimócról érkező zarándokok Mátraverebély-Szentkútra tartva itt pihennek meg néhány percre, hogy újult erővel folytathassák az útjukat a nemzeti kegyhelyre.

Mi most innen indulva merítettünk erőt a 20 kilométeres túrához, s kilenc fővel vágtunk neki a nagy útnak.

A Kelet-Cserhát őszi ruhája...

Csodálatos és egyben leírhatatlan, színes falevelek, zöldellő határ, virágzó rét... így szeptember végén.

Erdőn-mezőn, árkon-bokron át haladtunk, olykor komoly sártenger került utunkba.

Csak előre, csak toronyiránt!

Kőbányánál egy-két fotó, és innen már csak felfelé a vár felé...

Átérve Zsúnypusztán is varázslatos a táj.

Akadt némi szúrós növény, ami csak úgy ragaszkodott hozzánk itt a hollókői réten, de mit sem törődve az akadállyal, csak a cél lebegett a szemünk előtt.

És a dombok után felbukkant

Mesebeli vidék

Még a vasorrú bábával is találkoztunk, gyerekkoromban gyakran emlegették, noha jó gyerek voltam többnyire...

...pont ilyennek képzeltem akkor is.

Mennyi érdekesség! vérnyulak és rókakomák... :)

Jó kis móka!

S egy fotó a várnál...

Borókáspuszta még rajta van a térképen, jelenleg itt egyetlen ház áll, amit most nem láttunk ugyan meg, mert kerülővel jutottunk volna oda, de a táj elénk tárult, ahol egykor még zsongott az élet. Almáspuszta már nincs a térképen, ott már az egykori településnek nyoma sincs.

Történetek, szép emlékek, amiket felidéztünk néhányan: alig ötven éve még Kisbárkányból ide hajtották a libát legelni, itt volt a falubelieknek földjük, amit műveltek. Itt állt egy körtefa, ami alatt a munkások hűsöltek aratás idején, s az asszonyok korsóval merítettek vizet a közeli forrásból, így oltották szomjukat.

Az egykori Borókáspuszta

S az egykori Almáspuszta

Bedepuszta lankáin

Csak a szélét érintve jutottunk a településig, következő túránk alkalmával bővebben jelentkezünk innen.

A hazaúton már csendben s kissé fáradtan haladva - csak a szél suttogta és a napsugarak, hogy milyen bámulatos vidék a miénk.

Egyet még gyönyörködve és egy percet szalmabálán megpihenve ért véget a hollókői túránk.

A lépésszámlálóm a mai napon átlépte a 30000-es számot.

Lejártam a lábam :)

Mondjuk van aki már odafelé :) Jelentem visszafelé megtaláltuk a cipőtalpat, egy kis szerviz után a következő túrát még hátha kibírja...

Kihívás teljesítve! Mi is beleugrottunk az Európai Sporthétbe és néhol a pocsolyába is :)

Köszönjük a csatlakozási lehetőséget!

Csodaszép időben és csodaszép helyeken bandukoltunk.

Mindenkinek köszönjük a részvételt!